5.fejezet

                                                            5.fejezet


Egy gyönyörű kék szobában ébredtem mellettem Nate ült és nézett ki az ablakon.
-Mi történt?-Kérdeztem mire felém kapta fejét
-Ezt én is kérdezhetném.-Mondta keresztbe tett kézzel én meg csak felemeltem mind a 2 kezem védekezés kép.Aztán valahogy teljesen másképp nézett rám sajnálattal és megértéssel ahh szóval már mindenki tudja.Aztán hirtelen berontott Alice a szobába és a nyakamba vetette magát.
-Az a hülye korcs meg sem érdemel.-mondta én erre szorosabban öleltem aztán elengedett és Carlisle lépett be.
-Szerbusz Lindsy hogy érzed magad?
-Jól.-mondta mire leült a bekötött lábamhoz és vizsgálgatni kezdte 
-A kötést a biztonság kedvéért még rajtahagyom de holnap már leszedem.-Mondta mosolyogva és utána kiment megmostam az arcom és átöltöztem és lementem a nappaliba.Lent csak Ben volt.
-Szia.-mondtam és mellé ültem 
-Szia hogy érzed magad?-Kérdezte a szemében aggódást láttam 
-Fáradtan.-Mondta mire átölelte a vállam kicsit megszorított de utána elengedett és betoppant Nate és Mary ölelkezve próbáltak eljutni a lépcsőig Ben és én csak néztük hogy mennek fel a lépcsőn és utána megint a TV t néztük de úgy 10 perc után sikításra lettünk figyelmesek én Ben-re néztem ő is rám alig bírtuk elfojtani a a vigyorunk.Ekkor beléptek Emmeték vagyis Emmett Alice és Jasper.
Ezután rögtön nyögéseket és sikításokat hallottunk.
-Rájuk kéne töri az a Nate gyerek nagyon érti a dolgát.-Mondta mire mindenkiből kitört a nevetés egy fél óráig biztos nevettünk ha nem Emmet viccén hanem hogy egymáson.Erre lejöttek a vicc alanyai.
-Hé minket is beavattok?-Kérdezte Mary erre nekem eszembe jutott Jake és teljesen elkomorultam még vagy 5 percig röhögtek miután megszólalt a világ legszebb hangja az üvegajtó felől.
-Lindsy beszélhetnénk?-Kérdezte Jake az ajtónak támaszkodva és csak bólintottam és utána mentem az erdőbe mikor már a közepén járhattunk megfordult a szemébe nézve teljesen elolvadtam meleg barna szemei tele volt fájdalommal.
-Lindsy én nagyon sajnálom a múltkorit egy barom vagyok tudom de kérlek értsd meg ez nagyon hirtelen jött de nem bánom.-Mondta én meg csak álltam a döbbentségtől.
-megbocsájtasz?-Kérdezte
-Persze.-Mondtam mire Jake felemel és megpörgetett olyan gyerekes tudott lenni aztán lerakott és csonttörő ölelés adott amitől nem kaptam levegőt.
-Jake n..em ka..pok leve..gőt-préseltem ki a szavakat mire elengedett én meg zihálva leültem a fűbe és nagyokat lélegeztem ő is mellém telepedett és aggódva méricskélt.Mire én elfeküdtem a földön.
-Hé jól vagy?sajnálom ohh én már mindent elrontok.-Mondta és mellém feküdt én meg csak egy puszit nyomtam az arcára hogy semmi baj el is mosolyodtam.Óvatosan elkezdte simogatni a mellkasom hogy biztos rendben van e én csak mosolyogtam ott feküdtünk egymással szemben még az sem érdekelt hogy csupa sár lettem.Mikor a fák mellett suhanva hűs szellő érkezett vacogni kezdtem mire Jacob átölet egyik kezét a fejem alá tette a másikat a derekamra és közelebb húzott magához, így akaratlanul is közelebb került a fejünk egymáshoz ő az ajkaimat nézte de nem mondhatnám hogy én nem így tettem lihegve figyeltük hogy a másik hogy lélegez aztán egyszer csak közelíteni kezdett még soha nem csókolóztam kivéve az oviban kaptam egy puszit az egyik fiútól mert előre engedtem a sorban.Ő csak jött egyre közelebb de megláthatta a szememben a félelmet és félreérthette és visszahúzódott és önsanyargatásba kezdett.
-Jake nem miattad.-Mondtam neki de nem akart felém nézni csak makacsul az eget nézte mire én felé tornyosultam kezemet az álla alá tettem kényszerítve hogy a szemembe nézzen.
-Jake nem miattad.-Mondtam neki
-Akkor mi miatt?-Kérdezte mire én elpirultam de reméltem hogy nem vette észre bár az apró mosoly a szája sarkán nem erre utal.
-Ígérd meg hogy nem nevetsz és nem árulod el senkinek.-Mondtam mire Jake kissé zavartan de bólintott.
-Jacob én még életemben nem csókolóztam.-Nyögtem ki végül mire én elpirultam és Jake száján egy levakarhatatlan mosoly jelent meg mire én teljesen vörös lettem és a füvet kezdtem fixírozni mintha nagyon érdekes lenne.Jacob felült de én még mindig a földet bámultam kezével végigsimított az arcomon ahelyett hogy elhúzódtam volna kezébe nyomtam az arcom mint a macska csak én nem doromboltam kezét állam alá tette és felemelte a fejem úgy mint én néhány perce még mindig mosolygott de ez már nem az a teli száj mosoly volt mint az előbb hanem csak olyan féloldalas amitől úgy éreztem menten elájulok egyre közelebb jött teljesen besokkoltam csak tátogni tudtam amin megint elmosolyodott.A homlokomhoz hajolt és egy hosszas puszit nyomott rá és egyre lejjebb kezdte csókolgatni arcom mikor a szám fölé ért kicsit lassított és elhosszabbította aztán kicsit elhúzódott hogy a szemembe tudjon nézni meleg barna szemei szinte elolvasztottak
és egy kis pír jelent meg az arcomon mire elmosolyodott.
Az ég dörögni kezdett én meg akaratlanul is teljesen odasimultam mire Jake kuncogni kezdett, most vettem csak észre hogy teljesen besötétedett.Felállt és felemelt és elkezdett vinni valamerre.
-Hé járni még tudok.-Motyogtam zavaromban és kapálózni kezdtem amivel csak azt értem el hogy Jake szorosabban fogott így nem tudtam kapálózni.
-Nem kéne vinned nem vagyok olyan  könnyű.-Mondtam pedig nagyon ínyemre volt a helyzet hogy a karjaiban lehetek erre csak felnevetett.
-Te vagy a legkönnyebb ember akit valaha felemeltem.
-Azért mert én angyal vagyok.-Mondtam mire felnevetett 
-Nagyon vicces.-Mondta és már megint dörgött az ég nevezhetném égrengésnek is teljesen kipréseltem magunk közt a levegőt arcomat a nyakába temettem ezen ő jót kuncogott.
-Ez nem vicces.-Hordtam le mire ő sem nevetett csak simogatni kezdte az oldalam de én nagyon csikis voltam ezért rángatózni kezdtem véletlenül megnyomtam Jacob oldalát ő hahotázva hátra esett velem együtt.Fetrengtünk a sárban nevetve.
-Tiszta sár vagyok.-Mondtam Jake-nek aki csak nevetett
-A kis kényes összepiszkolta magát.-Motyogta mert alig kapott levegőt a nevetéstől.
-Tudod ki a kis kényes.-Mondtam mire ajkain egy gonosz kis vigyor suhant át eddig ő feküdt rajtam de egy gyors mozdulattal megfordítottam.Ekkor elkezdett cseperegni az eső mire én kelletlenül de felálltam.
-Na menjünk mert sárosak is meg vizesek is leszünk.-Mondtam mire Jake megint a karjaiba kapott én meg csak egy ˝haragszom rád˝ grimaszt ejtettem mire csak felnevetett.Egyszer csak ritkulni kezdett az erdő és egy piros házba mentünk be a küszöbön lerakott és úgy mentünk be.Kicsi volt de nagyon otthonos Jake megmutatta a szobáját.Nagyon otthonos volt képek a falon egy nagy 2 személyes ágy egy íróasztal egy szék és egy szekrény.
-Úgy tűnik kénytelen leszel nálunk aludni.-Mondta és kimutatott az ablakin ahol szakadt az eső év villámlott vissza pillantottam Jacobra aki csak kajánul elvigyorodott......