3.fejezet "A démonok vezetője"

                                                        3.fejezet

Na itt a fejezet izgalmas gyerünk gyorsan kezd el

Lindsy ruhája

olvasni.Pussy:Frana

Nate ruhája

Többiek ruhája

Többiek ruhája

          

 Többiek ruhája

Egy meleg kéz hozzáért az arcomhoz félálomban erre egy kép jelent meg két ember lábnyoma de nem emberek voltak valami ködösítette őket valószínűleg démonok voltak az erdő szélén voltak de felénk tartottak az egyiknek Kate volt a neve a másikét nem tudtam kivenni és a nevük felett ott lógott egy démon felirat most már biztos voltam benne.Felriadtam Nate keze ott volt az arcomon.Gyorsan feltápászkodtam ülő helyzetbe Nate vállát kezdtem rázni hogy ébredjen fel.Kinyitotta a szemét és értetlenül meredt rám mire belekezdtem.
-Nate két démon tart felénk az egyik neve Kate a másikét nem láttam de biztos hogy démonok akkor láttam mikor a kezed az arcomhoz ért véletlenül.-Erre kipattant az ágyból és megfogta a kardját és elővett egy kis botot ezüst színű és minták voltak belekarcolva a tenyeremnél kicsit hosszabb volt Nate oda dobta nekem de fogalmam sem volt hogy kel használni talán úgy mint a lézerkardot a Starwars-ban de ezen nem volt bekapcsoló gomberősen arra koncentráltam hogy nyíljon ki és sikerült egy hosszú bot volt mindenféle karcolással benne nagyon szép volt.
-Ezt vedd fel ez az egyenruhánk. -Mondta és odadobott nekem egy fehér vállatlan pólót egy fehér-fekete kardigánt ami hosszú ujjú volt egy fehér szoknyát egy hosszú combközépig érő zoknit és egy fekete csizmát.
-Fordulj el.-Mondtam neki mire kicsit pirulva matatni kezdett a szoknya alatt volt egy tartó amit a lábra kellett felrakni pontosan úgy hogy a szoknya eltakartja felöltöztem és felraktam a lábamra a  tartót és a pálcát.Nate-en egy fehér vállatlan póló egy fekete csíkos fehér kardigán egy fehér nadrág és fekete cipő.
-Nagyon jól áll a ruha. 
-Köszi de mindig ezt kell hordani?

-Igen de ha elmegyünk valahová a városba nem de ha visszajövünk igen mert ha csatázni megyünk akkor szükség van rájuk hogy megkülönböztessük egymást a többieknek ugyan ilyen csak fekete a ruha fehér csíkkal.
-De a miénk mért más??
-Azért mert te más vagy én meg a vezető vagyok.
-Mi vagyok én?
-Egy varázsló és egy angyal "keveréke" lánya
-De a szüleim miért nem mondták el hogy örökbe fogadtak?
-Ezt már nem tudom.
-Ohh.-Csak ennyit bírtam kinyögni
-Nah gyerünk nézzük meg merre vannak.
-Nem olyan messze van egy folyó nézd meg tiszta e az út. -Mondta mire megjelent a folyó de nem volt arra senki. 
-Tiszta
-Ügyes már egyedül is tudod használni.
-Na ha egy démont akarsz megölni szívébe kell döfnöd a pálcát.
-Máshogy nem lehet pl:halálra csikizni?? -Ezen mindketten elvihogtuk
magunk.
-Nem nem lehet na induljunk.
-Rendben. -Mondtam ő meg megfogta a két nagy táskát és elindult a kijárat felé.
-Kezdj el futni addig a fáig és vissza. -Mondta de nem értettem miről beszél elindultam de csak a suhanó fákat láttam magam mellet  mikor odaértem a fához lefékeztem és hátrapillantottam Nate csak mosolygott.
-Nagyon gyors vagy valószínűleg még nálunk is. -Mondta még mindig mosolyogva visszasuhantam mellé.
Elindultunk futva a kocsi felé ő volt elől de nekem így elég lassú volt mikor egyszerre a bokorból kiugrott valami és hátra nem döntött.Nate kezéből kiesett a táska és megfordult a démon a kezével lefogott mozogni sem tudtam Kate mint megtudtam a nevét ő is kiugrott a bokorból és emberi tempóban közelített Nate felé.
-Te még elmehetsz de a lányt így is úgy is halott.
-Nem megyek nélküle sehová. -Morogta Nate miközben eluralkodott rajtam az adrenalin Nate és Kate verekedni kezdtek.
-Lindsy fuss.-Ordította Nate de meg sem tudtam moccanni 
-Szabin öld meg őt.-Mikor elfordult lelöktem magamról kivettem a pálcát koncentráltam és kinyílt, rátámadtam a démonra vagyis Szabinra mire észbe kapott és mellkason ütöttem a pálcával egy hangos roppanást hallottam felőle biztos eltört valamelyik bordája ő vicsorogva rám emelte undorító tekintetét ott fetrengett a földön közelebb léptem és szíven szúrtam csak remegve néztem de tudtam hogy vagy én ölöm meg vagy ő engem. Nate felé néztem ő még mindig harcolt úgy döntöttem segítek neki Kate földre terítette Nate-et és épp készült kardot döfni a szívébe mikor én őt is mellkason vágta és hátrarepült a fáig de Kate visszaugrott én későn vettem észre felvágta a karom oldalát szerencsémre nem amiben a pálca volt ezért megint neki tudtam lökni a fának, Nate felugrott de mire visszanéztem a fára Kate sehol sem volt.
-Köszönöm hogy megmentettél.
-Kvittek vagyunk ugye. -Mondtam de a nevetés helyett zokogás lett úrrá rajtam lehanyatlottam a földre megöltem azt a valamit Nate mellém térdelt és átkarolt.
-Nyugi ha nem ölöd meg akkor ő ölt volna meg.
-Tudom. -Mondtam és egyre jobban kezdtem lenyugodni mikor éles fájdalom hasított a hátamba és karomba, sikítottam teljes erőmből Nate felállt odarohant a táskákhoz odahozta őket hozzám az övéből kivett egy elsősegély dobozt és lefertőtlenítette a kezem és bekötötte.
-Most már mindkét kezeden van fásli. -Mondta egy halvány mosollyal utána megint keservesen ordítottam és hanyatt dőltem a földön.
-Mid fáj. 
-A hátam. -Mondtam és megint minta valami ki akarna törni a hátamból keservesen ordítottam aztán egyszer csak szárnysuhogást láttam mikor felnéztem Nate ott volt nem messze tőle lekövülten mikor magam mellé néztem egy nagy fehér szárnydarabot láttam ami a hátam felé vastagodott és fehér volt fel álltam mire Nate odajött hozzám.
-Szabad? -Kérdezte és a szárnyamra mutatott gondolom azt akarta kérdezni megfoghatja e én meg csak bólogattam mire ő hozzáért nagyon furcsa érzés volt olyan mintha még két karom lett volna.
-Nagyon szépek de nem értem hogy lehet fehér.
-Na de most úgy tudod visszahúzni őket ha erősen koncentrálsz hogy ne legyenek ott. -Mondta mire én elkezdtem koncentrálni amennyire tudtam mire éreztem hogy visszahúzódnak.
-Gyere menjünk a kocsidhoz.-Mondta és felkapta megint a táskákat és elkezdtünk futni mikor odaértünk a kocsimhoz berohantam a házba kihoztam a kocsi kulcsot és bezártam a lakást lenyomtuk a vezetékeket és oda áltunk a kocsi elé Nate a kocsikulcsért nyúlt.
-Én vezetek.
-Ilyen állapotban elütnénk mindent ami előttünk van úgy hogy én vezetek.
-Nemá. -Mondta és a kocsikulcsot a kezébe nyomtam durcásan másztam be a kocsiba mellé.
-Olyan vagy mintha a húgom lennél. -Mondta nekem mosolyogva
-Szevasz bátyus. -Ugrattam mire ő megcsikizett együtt nevettünk.
Elindultunk forks felé elég unalmasan telt az út és én el is aludtam.